Μπουκιά & Συχώριο - Αλόννησος 29/09/2007

22. nap - Utolsó nap

És itt a nap utolsó képe :3 Viszlát édeseim!! <3

Nos, lehet ez az utolsó bejegyzésem. :( Gondolom a magyarországi mindennapjaimra annyira nem vagytok kíváncsiak. :P Mindenesetre a blogolás legalább a fogalmazó és kifejezőkészségemen javított, úgyhogy ha nem is szűnök meg végleg, azért ritkábban, de fogok jelentkezni. :D Majd még meglátom mi lesz.

Jelen pillanatban aki csak teheti, alszik, és erőt gyűjt a hazaútra. 14-16 óra forróságban zötykölődés, JÖVÜNK!! Illetve majd hajnali 2 körül indulunk. :P Mindenesetre, hamarosan elkezdünk bepakolni a kocsiba. Remélem biztonságos utunk lesz! :) Jó éjt mindenkinek! Majd jelentkezem! :)

21. nap - Pakolás és búcsúzás

Sosem könnyű a búcsúzás, akár innen indulunk, akár onnan. Most egy évig megint nem látjuk a rokonainkat, barátainkat és a tengert. Mindig szomorú ez a búcsú. Tegnap főleg csak pakoltunk, összeszedtük a dolgainkat, stb. Estére még eljöttek elbúcsúzni, nagynéném és a családja, nagybátyám, a szomszédok, hogy másnap már ne zavarják aput és anyut a pihenésben. Mindenki a könnyeivel küzdve kívánt nekünk biztonságos utat, és jó szerencsét. Bár mindig így vagyok vele, hogy túl sokat látom őket míg itt vagyunk, azért nagyon fognak hiányozni. Ahogyan nagymamám is, és a kutyusa az öreg Jack (vagy mostanában "papus"), és a cicák is, akikkel 3 hét alatt nagyon jó barátságot kötöttem. :) Remélem jövőre is itt lesznek a picikéim. :3 Hiányzik majd a csütörtöki bazárba járás,  a minden napos látványa a tengernek, a táj, a finom halak, kagylók, az igazi görög gyros, a finomabbnál finomabb sütemények... És most így végiggondolva a nagy család zaja is. Az állandó nevetéssel végződő veszekedések, és a veszekedésnek tűnő beszélgetések. Hiányzik majd ez a ház is, van viszont amit többé nem is akarok látni.. Pl.: az óriási lepkék, amik harapnak is, és nem hajlandók meghalni :"""D, vagy a bazinagy pókok, és százlábúak, meg a többi nagy és apró ízeltlábú, mint a légy meg a szúnyog.... Ezeken kívűl, lehet minden nagyon fog hiányozni, és bár nem szeretek az otthontól távol lenni, végül is ez a hely is az otthonom. Itt is szeretet vár és kedvesség, mint Magyarországon. De azért jó lesz végre haza menni. Az ottani csöndesség is nagyon hiányzik már. Meg az is, hogy végre rendesen végig tudjam aludni az éjszakákat. :P

20. nap - Készülődés, és egy kicsi a helyzetről

Úgy van, szerdán éjjel már indulunk is haza, úgyhogy aznap bevásárolni voltunk (bocsi, hogy még csak most írom meg :P). Vettünk minden félét, útravalót, ajándékokat, és bevásároltunk nagymamámnak is. Sajna ez a bankos dolog nem tesz most jót senkinek sem. Az időseknek, nyugdíjasoknak nagyon nehéz most, vegyük mondjuk nagymamámat. Itt lakik egy fél óra kocsikázásra a legközelebbi bankautomatától. Ez nem is lenne olyan nagy baj, ha lenne kocsi, amivel minden nap befurikázzák a városba, ha már nem leszünk itt, hogy ott órákat várhasson, míg sorra kerül a bankban, ahol napi 60 eurónál többet nem vehet ki. *Az élet csodaszép! :""D* Node ez nem minden, de minden drágább lett most, legalábbis a kisboltokban, és a buszjegy árát is megemelték 1 euróról, 1,70-re. Hmm-hmmm-hmmmm... Most komolyan.. Napi 1088 Ft-nyi összegbe csak a 2 buszjegy fájt neki... De a számlafizetés is nehéz ám így.. Igaz, hogy pénteken kiveheti az egész heti összeget, de ha nem úgy jön kis a lépés, akkor mi lesz? A dolgozók is kb. ugyanígy vannak. Nagyon rossz most a görögöknek, és biztos vagyok benne, hogy egy ideig nem is lesz jobb. Mondhatnám, hogy most van igazán szüksége Görögországnak a turistákra, de sokaktól hallom, hogy nem mernek eljönni a helyzet miatt, meg félnek, hogy kirabolják, meg bántják majd őket. Nincs félni való. Athénban vannak ugyan komolyabb fennforgások és tüntetések (meg most tűz is.... :| ), de csak az a dolgunk, hogy északabbra keressük magunknak a legkedvezőbb üdülési célpontot. A szigetek is nyugisak, és a legtöbb part menti város is turistabarát. És mindig szeretettel várnak mindenkit! Akár erre Alexandroupolisban, Makriban és Agia Paraskevin, akár máshol. :)

19. nap - Horgász kaland

Ekkorra úgy éreztük, hogy egyenlőre elég volt a pattogásból és pihenjünk egy kicsit. Tényleg jó is volt egy kicsit csak fetrengeni, meg napozni. De hogy végre csináljunk valami csak simán szórakoztatót, arra gondoltunk, hogy elmehetnénk pecázni egyet a kikötőbe (főleg hogy olyan nagy elánnal csináltam meg a zsebpeca készletünket), úgyhogy ástunk egy csomó nagyobb darab kagylót közvetlenül a víz melletti homokból, majd otthon megpucoltam, majd olyan hat óra körül fel is kerekedtünk. Útközben majdnem sikerült magamra borítanom a csalit, amikor meg megérkeztünk, akkor vettük észre, hogy elfelejtettük hozni a zsebpecáinkat... Nem is mi lennénk... Szóval apa és a nagybátyám visszakocsikázott a házba, míg az öcsémmel és anyukámmal sétálgattunk a mólón. Amint megérkezett a cucc, máris nekiláttunk a dolognak. Sajna mivel nagyon szeles és hullámos volt aznap a víz, ezért a nap fogása csak két kis hal, meg egy köteg kagyló lett. Mehh... Hazaérve viszont nagyon finom nagy halak vártak minket az asztalon. :) A piciket meg megkapták a macskák. :P

De komolyan! Rácsípett!!

16-17-18. nap - Rokonok, rokonok, mindenhol!!

Ilyenkor a repedésekből is rokonok, ismerősök kerülnek elő. Félelmetes...! A Bayram első napját rögtön meneküléssel kezdtük, ugyanis nekünk még fel kellett menni a városba, de nem akartunk találkozni a gyerek sereggel, ami a környékük házait járva, az idősebbeknek kezet "csókolnak" (valójában ez abból áll, hogy először az állukhoz, aztán a homlokukhoz érintik az idősebb ember kezét, hogy kimutassák tiszteletüket), és cserébe csokit, cukrot és egy kis pénzt kapnak. Hát nah! :P

Az első és második nap hozzánk jöttek a rokonok, a harmadik nap mi mentünk el a hegyekbe, meglátogatni apukám nagybátyját és annak családját. Ott mint mindig most is szeretettel vártak. Főleg törökül beszéltek, úgyhogy ott még annyit sem értettem amennyit itt a görögből. :P Rengeteg sok finom étellel kínáltak minket, isteni kövön sült csirke, palacsinta, dolmades, tiropita, görög és sárgadinnye. Isteni volt!

Sajnálom, hogy nem tudok most többel szolgálni, és hogy le vagyok maradva, de ahogy itt mondani szoktuk: "Nyaralni jöttünk, és mégis fáradtabbak vagyunk annál is, mikor még el se jöttünk otthonról"... Dehát már csak pár nap és véget is ér. Visszatérünk a megszokott környezetbe, a megszokott kerékvágásba.

15. nap - Baklava!!

15-én már aktívan készültünk az elkövetkező 3 nap vendégáradatára. Vagyis nekiláttunk a finomságoknak! Készítettünk rengeteg dolmades-t, lángost és baklavát is. :) Bizony!! Később videót is teszek fel az elkészítéséről, de most a gyenge internet miatt zenét se tudok letölteni hozzá... :D
Ígérem megpróbálom feltölteni, addig is itt van néhány kép:

Ezt pedig a maradék tésztából, dióból, és szirupból készítettük.