16-17-18. nap - Rokonok, rokonok, mindenhol!!

Ilyenkor a repedésekből is rokonok, ismerősök kerülnek elő. Félelmetes...! A Bayram első napját rögtön meneküléssel kezdtük, ugyanis nekünk még fel kellett menni a városba, de nem akartunk találkozni a gyerek sereggel, ami a környékük házait járva, az idősebbeknek kezet "csókolnak" (valójában ez abból áll, hogy először az állukhoz, aztán a homlokukhoz érintik az idősebb ember kezét, hogy kimutassák tiszteletüket), és cserébe csokit, cukrot és egy kis pénzt kapnak. Hát nah! :P

Az első és második nap hozzánk jöttek a rokonok, a harmadik nap mi mentünk el a hegyekbe, meglátogatni apukám nagybátyját és annak családját. Ott mint mindig most is szeretettel vártak. Főleg törökül beszéltek, úgyhogy ott még annyit sem értettem amennyit itt a görögből. :P Rengeteg sok finom étellel kínáltak minket, isteni kövön sült csirke, palacsinta, dolmades, tiropita, görög és sárgadinnye. Isteni volt!

Sajnálom, hogy nem tudok most többel szolgálni, és hogy le vagyok maradva, de ahogy itt mondani szoktuk: "Nyaralni jöttünk, és mégis fáradtabbak vagyunk annál is, mikor még el se jöttünk otthonról"... Dehát már csak pár nap és véget is ér. Visszatérünk a megszokott környezetbe, a megszokott kerékvágásba.